Szűrővizsgálat a velünk született (természetes) immunállapot felmérésére.

 

A természetes immunválasz – rövid tudományos áttekintés

A szervezetük egy „nyitott rendszer”, folyamatosan energiát és anyagot cserél a környezetével.  Ugyanakkor az életünk folyamán számos, szervezetükre káros tényezőt kell semlegesítenünk, annak érdekében, hogy az „egészséges” homeosztázist – szervezetünk belső környezetének dinamikus állandóságát – megőrizzük. A külvilággal közvetlenül érintkező bőrsejtek, a bélrendszerünk, a légzőszervünk, a vizeletkiválasztó rendszerünk számos sejtje képezik az elsődleges védelmi vonalat és a külvilág felől behatoló kémiai és biológiai ágensekkel szemben megvédenek bennünket.

Abban az esetben, ha a biológia kórokozók ezen az elsődleges gáton átlépnek, akkor az immunrendszerünk természetes immunválasz elemeivel találkoznak. A természetes immunválasz nem a sejthez kötött, humorális és sejthez kötött speciális receptorai, érzékelői azokat a molekuláris mintázatokat ismerik fel a szervezetbe behatolt kórokozókon, melyek az evolúció során nagyon konzervatívan stabilizálódtak, ugyanis ezeknek léte nélkül az adott kórokozó nem lenne képes hatékonyan fertőzni a gazdaszervezetet.

A kórokozók elszaporodásának megakadályozásában jelentős tényező a külső és belső testfelszínekre (bőr, bélrendszer, tüdő) kiválasztódó speciális gátló fehérjék védő szerepe, valamint a bőr- és a bélrendszer normálisan jelenlévő baktériumflórája. A nem patogén baktériumok jelenléte azért is fontos, mert elhasználják a tápanyagot, és elfoglalják a káros mikrobák növekedéshez szükséges felszínt. Fontos az is, hogy olyan anyagok termelésére is képesek (pl. tejsav) melyek gátolják a kórokozó mikróbák szaporodását.

A behatoló kórokozót számos oldékony molekula, ill. bizonyos immun-sejtek felszínén jelen lévő receptor struktúra azonnal felismeri, mint a gazdaszervezetre veszélyes anyagot. Ennek a felismerésnek következtében olyan mechanizmusok indulnak el, amelyek a szervezetre káros anyag elpusztításához vezetnek nagyon rövid időn belül. A folyamatban számos sejtféleség és oldékony molekula vesz részt. A védekezés ezen módja az adott kórokozóra nézve nem specifikus. A veleszületett immunitás kialakításában tehát oldott molekulák és különféle sejtek ill. sejtmembrán-receptorok egyaránt közreműködnek.

A Toll-szerű receptorok (TLR), a természetes immunválasz sejthez kötött molekulái

A Toll-szerű receptorok azonosítása 1985-ig nyúlik vissza, ugyanis biokémiailag ekkor azonosították a biológusok kedvenc modell állatában, az ecetmuslicában az első TLR-t. A funkciójára csak majdnem 10 év elteltével jöttek rá, amikor is kiderült, hogy ez a receptor felelős az ecetmuslica gomba fertőzéssel szembeni rezisztenciájáért. Hamarosan emberben is azonosították a molekulát és a későbbiek során a TLR 4 nevet kapta. Emberben ennek a receptornak az a feladata, hogy a Gram-negatív baktériumok felszíni membránjában található, emberben lázat okozó lipopoliszacharidot (LPS) felismerje, ill. a felismerést követően olyan azonnali immunológiai választ indukáljon, mely segítségével a gazdaszervezet a kórokozó baktériumot eliminálja, elpusztítja.

Az utóbbi tizenöt évben igen intenzív figyelmet fordítottak az immunológusok a Toll-szerű receptorokra kutatására. Kiderült, hogy evolúciós szempontból egy igen régóta meglévő receptor családról van szó, ugyanis az archeo-immunológiai vizsgálatok tanulsága szerint több, mint 600 millió évvel ezelőtt alakulhattak ki. Emlősökben eddig 13 Toll-szerű receptort azonosítottak (bár várható, hogy számuk növekedni fog), az emberben pedig tízet. Az egyes receptorokat külön számmal jelölik, TLR1 –TLR10.

A sejten belüli elhelyezkedésük alapján a humán TLR-eket két csoportra lehet osztani: egy részük a sejt plazmamembránban található (TLR1, 2, 4, 5 és 6), míg néhányan a sejten belüli sejtalkotók membránjában helyezkednek el (TLR3, 7, 8, 9). A sejten belül elhelyezkedő TLR-ok fontos szerepe van a saját illetve a nem saját nukleinsavak megkülönböztetésében.